http://444.hu/2014/10/13/ilyen-a-kis-mindennapi-rasszizmus/
Egy ilyen (egyébként jól és ügyesen megírt) történet után mindig rosszul érzem magam, mert bár én nem szeretem a rasszizmust és elvi szinten tiltakozom is ellene, de amikor abba a helyzetbe kerülök, hogy választanom kell a buszon ki mellé ülök/állok, nekem is megakad egy pillanatra a mozdulat. Hiába, az ösztönök, a társadalom és a közeg, meg a család, tudat alatt belém nevelték, hogy tartsam távol magam... sajnálom, hogy bárkinek is így kell megélni a mindennapokat. Remélem sikerül egyszer nekem is levetkőznöm a passzív előítéleteimet is, és nem csak a szavak szintjén leszek antirasszista...