Francis Fukuyama írja a Történelem vége és az utolsó ember című könyvében:

Nehéz elemezni, hogy milyen hatással van a tanultság a politikai magatartásra, de feltehető, hogy a demokratikus társadalom kialakulásának legalább a feltételeit megteremti. A modern pedagógia célja saját bevallása szerint az, hogy „ megszabadítsa” az embereket az előítéletektől és a tekintély uralmának hagyományos formáitól. A tanult emberek állítólag nem engedelmeskednek vakon a feljebbvalóiknak, inkább a maguk feje után cselekszenek. Bár a tömegekre ez nem áll, az embereket a tanultság hozzásegítheti, hogy világosabban és nagyobb időtávlatokban lássák saját érdekeiket. A tanult emberek emellett többet követelnek meg maguktól és maguknak is – más szóval bizonyos öntudat fejlődik ki bennük, a polgártársaiktól és az államtól is elvárják, hogy tiszteletben tartsák emberi méltóságukat. Egy hagyományai szerint élő paraszti társadalomban a helyi földesúr (vagy épp a kommunista komisszár) rá tud venni néhány parasztot, hogy megöljön más parasztokat és elvegye a földjeit. Nem azért teszik meg, mert ezt kívánja az érdekük, hanem mert megszokták, hogy engedelmeskedjenek a felsőbbségnek. Fejlett országokban viszont a városi értelmiségieket rá lehet venni sok olyan őrültségre, mint a folyadékdiéta vagy a martoni futás, holmi magánhadseregekbe vagy halálbrigádokba azonban nem hajlandók belépni, csak mert egy egyenruhás alak erre biztatja őket.